Az oktatási rendszerünk mivel  állandó mozgásban van, a 2008-2009- es  tanévben  érvénybe lépett az új iskolai  törvény,  amely  további  igényeket  támaszt fönntartóra,   pedagógusokra,   szülőkre   egyaránt. Iskolánk   olyan  ismeretekkel   kívánja   elbocsátani tanulóinkat, amelyek számukra lehetővé teszik, hogy ebben a gyorsan változó világban megtalálják helyüket, alkalmazkodni  tudjanak  a piaci  követelményekhez, készen álljanak az egész életen át való tanulásra.

Elkészült az iskolaprogramunk. Most a megvalósítása a cél. Mottónk: „Úton a siker felé.” Nem izgulunk különösképpen, hiszen csak folytatjuk munkánkat.  Jó feltételeket  biztosítunk  a  tanulók ismereteinek, készségeinek, szokásainak fejlesztésére, figyelembe véve  az  ő érzelmi,  értelmi,  jellemi  és fizikai adottságukat, összhangban a tanmenetekkel  úgy  az alsó,  mint a felső tagozaton.  Felkészítjük tanulóinkat a felső tagozatra való átlépésre és aztán a középiskolákba való belépésre. Olyan tanulókat kívánunk nevelni,  akik képesek fennmaradni  a gazdasági versenyben, olyanokat, akik harmóniában élnek majd a környezetükkel, felkutatják, megtartják és továbbviszik az elődök hagyományait. Ma már minden iskolának szüksége van saját arculatra. Kell, hogy minél szélesebb  és sokrétűbb szolgáltatást nyújtson a szülőknek és a tanulóknak. A tantestület számára a fő cél, hogy tegyük mágnessé az iskolát.  A szeretet, a törődés hatja  át  mindennapi pedagógiai munkánkat,  és  így is  erősítjük  iskolánk tanulómegtartó  erejét.  A  program  a  többlettudás nyújtására összpontosul,  melybe  a  magas fokú számítástechnikai  ismeretek  elsajátítása  ugyanúgy beletartozik, mint az idegen nyelvek oktatása vagy az anyanyelv iránti szeretetre való nevelés.

Elindítottuk az ISKOLAOTTHONOS programot is, amelyhez   nagy  segítséget  nyújt a  napközi otthon. A lényeg: gyakorlatilag a gyermek nem érzi, hogy tanul! Itt nincs  házi  feladat,  (illetve  minden  feladatot az iskolában   oldanak  meg)  nincs otthoni tanulás. Valójában  iskolatáskára  sincs  szükség, hiszen  nem  kell ide−oda  cipelni  a  nehéz  tankönyveket  (a tanulók csak  hétvégén viszik  haza  az  iskolatáskáikat).  A gyermekek persze  nagyon örülnek ennek, de a szülők számára is ez jó, hiszen  az  iskola az ő feladataik  nagy részét  is felvállalja. Hétközban a szülőknek otthon nem kell a tanulással  foglalkozniuk, és így idejük marad arra, hogy a gyermekkel beszélgessenek, játsszanak.